Október második hetében a zene nagy szerepet kapott, hiszen John Lennonra és Édith Piafra emlékeztünk, de felidézzük Ottlik Gézát és Hunyady Sándort is.
1940. október 9-én született a legendás brit rockzenekar, a The Beatles tagja, John Lennon. Az 1900-as évek legsikeresebb együttese komoly hatással volt a rock and rollra, zenéjük sokszínű volt, és több új zenei trendnek, stílusnak voltak az elindítói. A békeaktivista Lennon zenei pályafutása mellett filmekben is szerepelt, és képzőművészként is kipróbálta magát. Dalaiban a magánéletében jelenlévő érzéseit, vágyait, a világhoz fűződő nézeteit és az aktuális problémákat énekelte meg hol lemondó, hol reményteli hangvétellel.
Ottlik Géza 1912. május 9-én született, és 1990. október 9-én hunyt el. A több kitüntetéssel is díjazott író, műfordító a magyar próza nagy alakja. Tehetséges bridzsversenyző volt, szakírásaival pedig nemzetközi ismertségre tett szert. Neki ítélték „Az év legjobb bridzs írása” díjat, amikor a 60-as években, egy amerikai szaklapban cikke jelent meg.
„Tulajdonképpen sosem hittem benne, hogy a rossz dolgok valóban léteznek. Csak másképp kell értelmezni őket, és nyomban megszűnnek.” – Ottlik Géza
Hunyady Sándor (1890. augusztus 15. – 1942. október 12.) főként novelláival vált a magyar irodalom kiváló alkotójává. Haláláig mindössze 12 éven át használhatta fel az újságírás során elsajátított technikáit. Novellái mellett regényei is jelentek meg, mint a Családi album, vagy a Nemes fém.
1963. október 10-én (az utólag kiállított halotti bizonyítvány szerint 11-én), 47 évesen hunyt el Édith Piaf, eredeti nevén Édith Giovanna Gassion, világhírű francia sanzonénekesnő. Apja utcai mutatványai mellett énekelt, ekkor figyeltek fel rá. Felfedezője és támogatója, Louis Leplée adta neki a „Piaf” nevet, ami verebet jelent a francia argóban, utalásként a lány alacsony, vékony testalkatára. Egyik leghíresebb dala, a Non, Je ne regrette rien az Eredet c. filmben is többször felcsendült.
[Édith Piaf Non, Je ne regrette rien számának youtube-os videója]
KulTúra – Kortárs tollból
Az e heti kortárs vers rovatunkban Balog Anikó, Gellérfi Bence és Kovács Gergő verseit olvashatjátok.
Balog Anikó: Vágy-magány
Most lelkem nyugodt mozdulatlansággal
Kötődik testem minden porcikájához,
Mint kristályos ezüst só,
A bányák hűvös tárnáihoz.
Már nem vágy a
Magány,
Mint az est hűvös óráiban,
A nyirkos, csapzott szobában.
Most a reggeli pillanat
Száraz és langy meleg szobájában
A szerelem fáklyája lángban ég,
S fényben füröszti az ódon falakat.
A szoba zeg-zugos rejtekében,
Ölelem a vágy angyalát,
S tán sosem engedném el,
Ha a munka sötét pillanatai,
Nem intenének parancsolóan felém.
Újból rám tőr
A vágy-magány,
Hisz a pillanat szeszélyének éltem.
S a szorongó képzelettől
Lelkem halovány teste kiszakad,
Átrepül a falon, fellegen:
Alant a sötét föld, fent az égi angyalsereg
Végítéletet mond felettem,
S mindent elvesz tőlem.
Majd nem marad más,
Csak egy forró érzés,
Mi örök velem:
A vágy-magány.
Gellérfi Bence: Bizony ám
Megvagyok, köszönöm. Én jól vagyok így is.
Elélek, most nem baj, hogy egyedül alszom.
Nem fáj a fejem, nincsen megcsinált krízis,
és magam megoldom, ha nyaggat az alszomj.
Ne félts. Még mindig van hova mennem, kikhez,
van elég barátom, aki hallgat, és ha
borom beszél belőlem, mint sok jó gésa,
egy rossz szót se szólnak. Asztalon naptár,
tollal a találkák - másoké telómban,
van kiké tervben: ha megkezdik, én nyomban
ugyanúgy figyelek. Így vagyunk partnerek.
Más ember nem kell. Gondolom. Más jele sem.
Asztalon naptár. Többiek egy osztálykép,
exek bigyói, néhányt fiókba vágnék,
csak hely nincs. Itt is a sok papír, sok vacak.
És két szemüveg. Ettől rendül meg pocak,
csak ezért. Fizettem én mindkét sasszemért.
Mozihoz jöttek, és kétszer csak magamnak.
Két filmnél dobták a háromdét agyamnak.
Nem egyszer, párban. Sem párosmenüs árban.
Ez mi még zavar. Mert e pápaszem-páros
pimaszul néz, ráadásul orron vág mos',
hogy kelljen egy csaj, akivel betment nézek,
hogy kelljen egy csaj, kinek egy sört kikérek,
kelljen, kinél buli után fetrengészek,
kelljen, ki szakállam hívja sünikének.
Kéne néha, bevallom, mint máskor más is,
mint szabadság, teleportok, örökélet,
egy pár programot még, lehet, lecserélek,
hátha megérzek egy édös ismeröset,
és idén még ölelek egy kisvöröset.
Kovács Gergő: Fényjáték
A cél kúszik a negyediken,
Ül a fényben a rezgő lélek,
Ég néhol a levél, a levél –
Okot és eredményt cserélek.
Éhes vagy? Hol az álmod?
Csábít a talán? Mért kívánod?
Hajol a fehér illatág,
Sző az a... Tudod: a másnaposság.
Szívedet szerintem ritkán mossák.
De ha leesik a polcról a kényelem,
Lábat töröl szemben a félelem:
„Mi lenne, ha…?” – bomlasztó lételem.