Heti rendszerességgel új sorozat indul, a KulTúra! Induljunk egy kulturális túrára - középpontban kortárs és klasszikus versekkel, idézetekkel és heti érdekességekkel. S ami a legfontosabb: a részeket ti magatok alakíthatjátok!
Verseket írsz, és szeretnéd, ha megjelenne az oldalon? Mi lehetővé tesszük! Nincs más dolgod, mint írni a liliana.herczeg@gmail.com e-mail címre, és viszontláthatod saját verseidet kedvenc alkotásaid, s a heti érdekességek társaságában.
Kortárs tollból...
Herczeg Liliána: Egész
Fejemben zakatol a régi, monoton bú zaja,
és vad titkokra lelt vágyak sóhaja
veszik el a szárnyaló szélben.
És a porlepte sebet - mit szívem temet -
elmossa a csüggeteg, fátyolos folyó.
S bár minden, mi eltörött,
most újra egy egész...
Mégis nehéz.
Szenti Dóra: Aki kijön csak az ölhet
mindig távozik valami
alig lehet hallani
ablak felöl árad beszéd
megtörténik okok nélkül
tűzben égés
régi érkezik az új mellé
akár apa lelné leányát
majd így maradnak órákig
szenteletlenül az elmúlásig
eleven tekintetüktől rejtve
szomorú isten kelyhe
disznóölés saját torom
fekete korom
érett fejjel nagy erővel
havat dombbal
halált az éjjel
másikat az egyikkel
szeretett szívünk égő burkát
kereszt tövében féltő karját
hátunk mögött halál árad
behatol a csontokig
és templomajtón a fölösleg
aki kijön csak az ölhet
Felidézünk...
Október első hetében Szabó Lőrincről, Madách Imréről és az aradi vértanúkról emlékezünk meg.
Szabó Lőrinc magyar költő és műfordító 1900. március 31-én született. Munkássága által a 20. századi magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakjává vált. Október 3-án, halálának 55. évfordulóján rá emlékeztünk.
Madách Imre (1823. január 20. – 1864. október 5.) költői illetve írói munkássága mellett ügyvédként, politikusként tevékenykedett. Legismertebb műve, Az ember tragédiája sok érettségizett, vagy érettségi előtt álló diák számára méltán ismerős lehet.
„Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál,
Szerettél újra, s akkor már te csaltál.
Ismét szerettél - hősödet meguntad;
S üres szived most új lakóra vár.”
(Részlet Madách Imre Az ember tragédiája c. művéből)
A héten az aradi vértanúkról is megemlékeztünk. A magyar honvédtiszteket 1849. október 6-án végezték ki az 1848-49-es szabadságharc következményeképp. Juhász Gyula 1918-ban így emlékezett meg a hősökről:
„A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.”
(Részlet Juhász Gyula Vértanúink c. verséből)