Egy film, több szuperhős – Bosszúállók
Bosszúállók. Már a cím se rossz, bár ez még nem a filmkészítők érdeme, mégiscsak képregényadaptációról van szó. Aki így gyűjtőnéven nem ismerné az érintetteket, hátha egyenként hallott már róluk: Amerika kapitány, Thor, Vasember, Hulk, Fekete Özvegy, Sólyomszem. Plusz Loki. És ez nem egy sorozat, ez egy film – tele hősökkel.
A Bosszúállók egy körülbelül két és fél órás film, és ennyi idő alatt egyszer sem unatkoztam (bár személy szerint én mondjuk türelmes ember vagyok, de értitek, hogy értem). Akcióban természetesen nincs hiány, elsősorban nem beszélgetős mozi ez. Mindenki megkapja a magáét, és itt nem csak a gonoszokat értem a jók ellen. Olyan ez az egész sokszor, mint egy Marvel verekedős játék megfilmesített verziója: mindenki bunyózik mindenkivel, különféle felállásokban. Hulk (irgalmatlan, dühös zöld óriás) versus Thor (simán félisten plusz kalapács), Vasember (pofátlan milliárdos áttörhetetlen páncélban) versus Amerika kapitány (második világháborús szuperkatona áttörhetetlen pajzzsal), hogy csak két példát említsek.
A színészi játék szuper, ugyebár egy sok eddigi szuperhősfilmet összefogó történetről van szó, tehát sztárparádét kapunk: van itt lányoknak Robert Downey Jr. király öltönyökben, fiúknak Scarlett Johansson vörös hajjal, káromkodásban reménykedőknek félszemű Samuel L. Jackson. A gonosz/hatalomőrült Lokit alakító Tom Hiddleston kellőképpen ripacs módon (és ebben a filmben ripacsnak kell lennie, ilyen a karakter) sziporkázik jeges nyugodtságával, félelmetes mosolyával (ezt olyan százszor veszi elő), harsogó monológjaival – igazi főgonosz.
A történet hosszú, igen, ugye két és fél óra, de ezen az időn belül már háromszor vége lehetett volna a cselekményvezetésnek. Több fejezetnyi sztorit illesztettek össze az alkotók, én tényleg külön részeknek éreztem őket, ugyanezt sorozat formájában is el lehetett volna sütni. Már bólogatsz, hogy na, milyen jó film volt, aztán kiderül, hogy még van hátra háromnegyed óra.
Az akciók között és közben is ülnek a hatalmas poénok, vígjátékként is megállja a helyét a Bosszúállók. Tony Stark (mármint a Vasember) bunkó be/leszólásai, agyas beszélgetések, képi viccek: igazi képregényhangulat.
Elfogult vagyok, szerintem zseniális film volt, úgyhogy negatívumot annyit tudnék mondani, hogy vége volt, meg még nincs második rész. Azt ajánlanám, hogy moziban nézzétek meg (kivétel, ha otthon van mozi a nappaliban, mert akkor ott, és hívj meg, hozom a DVD-gyűjteményem), és ha lehet, feliratosan. Én szinkronosan láttam (egyelőre), és bár nem borzasztó, azért egy akciófilmet eredeti nyelven kell megnézni, úgy jön át minden hangsúly és a hangmérnöki munkába sincs belenyúlva. Magyar szinkronnal elvesznek az akcentusok is, pedig a Bosszúállókban még egy poén is kötődik hozzájuk.
Na, én ezt ajánlottam. A 3D-ről nem tudok nyilatkozni, de ha valaki tud, vagy egyéb véleménye van, természetesen megírhatja.
G.Martin